Ez a jelmondat nagyon sokszor hangzott el az elmúlt hét minden napján a Brunszvik Óvodában.

Kicsik és nagyok egyaránt büszkén harsogták játék- és egyéb tevékenységek közben, vagy a szervezett programok ideje alatt.
A gyermekek életkorához igazodva  alakították a nevelők a hét eseményeit. Voltak közös-, vagy mindenki által kihasznált lehetőségek,-mint a Kossuth szobor látogatása, a Tatai Dandár Zenekar fergeteges műsorának meghallgatása, vagy az óvoda Tündérkert bábcsoportjának előadása- és voltak olyanok is, melyeket adott csoport óvónői kínáltak a gyerekeknek.

Szinte minden  korosztály  készített nemzeti színű letűzőt, épített várat, játszott katonásdit, színezett huszár rajzot, festett zászlót-kokárdát, hajtogatott csákót táncolt-menetelt ritmusos indulókra, vagy ismerkedett Magyarország jelképeivel játékos formában.
Az elsődleges cél és feladat nem  a 1848-as események pontos felidézése, hanem a gyermekek magyarságtudatának erősítése volt.